Magyarországról eddig közel 200 diák tanult a UWC iskolák egyikében. A blog közülük fog pár embert bemutatni. Ők beszélnek majd arról, milyen volt az egyik iskolában, és hogy mennyiben befolyásolta őket a két UWC-s év a későbbi életükben. Sokféle ember mutatkozik majd be: lesz közöttük igazgató, aktivista, elnök, riporter, diák és szociális munkás.
N'Semi Anna 2013-ban nyert ösztöndíjat, és jelenleg is a kanadai iskola diákja. A blogon másodikként ő beszél arról, mit jelent neki a UWC, és miért bátorít mindenkit arra, hogy jelentkezzen.
Hol hallottál először a UWC-ről?
Két évvel ezelőtt, nyáron egy baráti beszélgetés indított el mindent. Egy családi barát hívta fel először a figyelmünket egy iskolarendszerre és bizalommal ajánlotta, hiszen két fia is a részese volt, mindketten UWC iskolában tanultak. Következő lépésként a szükséges információgyűjtés után nyílt napon vettem részt, ami aztán megerősített a döntésemben.
Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?
Ahogy idősebb lettem, egyre több változásra vágytam. Új kihívásokra, élményekre, önállóságra. Tanulni akartam, nemzetközi szinten, és nem csak a TV-ből, hanem első kézből, azoktól, akik átéltek különböző eseményeket. Úgy gondoltam, jó lenne megismerni különböző kultúrákat, hagyományokat, szokásokat, embereket, hogy aztán majd ezek által gazdagíthassam nemcsak a saját tudásomat, tapasztalataimat, de a környezetemben levőkét is, hogy változást hozhassak.
Édesapám kongói, édesanyám pedig magyar származású, így már kiskoromban megtapasztalhattam, milyen két kultúra között nevelkedni, szembesültem hasonlóságokkal és ellentmondásokkal. Ezt a tapasztalatot szerettem volna bővíteni, és megtanulni, hogyan lehet ezeket az ellentmondásokat elsimítani közös megoldást találva vagy legalább keresve, kompromisszumokat kötve.
Amikor elhagytuk Kongót 1997-ben, Kapuváron, ahol felnevelkedtem, nagyon sok szeretetet kaptunk az emberektől. Így ez is motivált és a mai napig motivál: szeretnék visszaadni valami jót ennek a közösségnek, ahogy és amivel csak lehet, és ez a két év itt Kanadában nagyon sok mindenre megtanít, amit aztán megoszthatok otthon is és később aztán bárhol, ahová az élet sodor.
Melyik iskolába szerettél volna menni?
Elsőként az Új-Mexikói iskola tűnt fel. Mindenképpen szerettem volna viszonylag messzebb kerülni, hiszen úgy gondoltam, hogy én, személy szerint így tudom kiteljesíteni az UWC-élményt és a lehető legönállóbbá válni. Ezeknek a körülményeknek megfelelően Kanada volt a második választásom, bár őszintén megvallva bárhová nagyon szívesen mentem volna. Amikor megkaptam a hivatalos levelet, hogy Kanadába mehetek, jobban utánanéztünk az iskolának, kapcsolatba léptünk a harmadévesemmel, aki előttem végzett Kanadában. Egyre jobban hozzászoktam a gondolathoz, hogy a Lester B. Pearson UWC of the Pacific lesz az otthonom két évre.
Most, hogy lassan már másfél éve, hogy itt élek, nagyon boldog vagyok, hogy az UWC Magyarországi Egyesülete ezt az iskolát jelölte meg számomra. A csodálatos környezet, a természet és az öböl rengeteg új lehetőséget nyújt. A várostól való távolság pedig nagyon összehozza a társaságot, így erősítve a családias hangulatot, ami számomra nagyon fontos. Az iskolában mindössze 160 diák tanul, ami segít szoros kapcsolatokat kialakítani. A személyzet–diák viszony fantasztikus és én valóban úgy gondolom, hogy rátaláltam arra a környezetre és légkörre, amire titkon mindig is vágytam. Biztosan mondhatom: ez a hely az otthonommá vált, és az emberek, akik itt élnek, a családommá.
Mi az, ami a legmeghatározóbb volt az eddigi 1,5 évben?
Mint ahogy már említettem, kaptam egy második családot, amire tudom, hogy mindig számíthatok majd. Ezek a barátságok életre szólóak, és lehet, hogy majd évekig nem találkozunk, mégis barátok maradunk majd.
Abban a pillanatban, hogy eljöttem otthonról, minden megváltozott. Ma, ha körülnézek 159 arcot látok, akik több mint 80 országot képviselnek. Ezek az emberek folyamatosan ösztönöznek a fejlődésre, miattuk gondolom úgy, hogy még ha csak apránként is, magunkkal kezdve, de képesek vagyunk változást hozni. Itt olyan dolgokat tanulok, amiket más emberek első kézből tapasztaltak meg. A tény, hogy mint mindenhol, itt is vannak nehéz időszakok, ám ezeket ezúttal önállóan kell átvészelnem, sok mindenre felhívta figyelmemet. Megtanultam először kérdezni és nem megítélni, kritikusan gondolkozni, és nem elhamarkodott döntéseket hozni, adni és kapni, és elfogadni önmagamat. Ma már más szemmel látom a dolgokat, amik körülvesznek, bár még sok minden van, ami rám vár.
Még egyszer nagyon köszönöm UWC Magyarország!
Hová szeretnél menni UWC után?
Azután, hogy leérettségiztem az iskolai év végén, következő szeptembertől szeretnék továbbtanulni az egyetemen. Jelenleg Hollandia keltette fel az érdeklődésemet, de tudom, hogy ez még változhat és sok más dolog befolyásolhatja a döntéseimet. Hogy végül hova kerülök az bizonytalan, szeretnék nemzetközi kereskedelmet, fejlesztést tanulni, így ezzel a tudással a későbbiekben arra törekedni, hogy a környezetemben élők életszínvonalát javíthassam. Nyaranta mindenképpen szeretnék önkéntesként foglalatoskodni, ha lehetőségem nyílik rá, akár több országban is.
Miért javaslod a UWC-t azoknak, akik most szeretnének jelentkezni?
Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, és teljesen egyedi. Egy biztos, hogy teljesen megváltoztatja az életet és az, aki a részese lehet ennek az élménynek, mindent másképp lát attól a pillanattól fogva, hogy belép az iskola területére. Én mindenképpen csak javasolni tudom, és innen is sok sikert kívánok a jelentkezőknek!
Az interjút Annával elérheted a honlapunkon is. Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb UWC-s hírekről, lájkolj minket facebookon!
Már lehet jelentkezni a 2016-18-as ösztöndíjakra - katt a részletekért!
info@uwc.hu
